Vámos György (hang)

„általmegyünk a…”

kibírja még ma is az ember
– a híd alatt alvást
– a torlódva nap nap után zajlást
– a szívnek kocódó rönköt
– a vért hogy köhögéséből kiöntött
– a fejjel előre örvényt
– a gyöngykavicsra fénylő törvényt…

kibírna még mást is.
reménykedése: jáspis

– nyálkás békalencse az égre
rámeredve, kutatva,
partifecske fészke:
omló Idő, löszfal lakója
sorsa távcsőként kitolva,
– álmát a végtelenbe lyukasztja,

dalolja

kibírja még ma is az ember
– a hitelbe költött kedve

halpénzét körmén

– a fillérnyi tócsák: szerelmek

színén a tört fényt

– a hínárba akadt éjszakát
– az uszadék csókok savanykás borszagát
– a reménynek vágott léket
– a jég alá szorított egyedüllétet.

kibírna még mást is.
olykor, mintha boldog volna

– játszik:
billegő dinnyehéjra mászik
– álmodik:
óceánjáró ladik!
álmodik arról,
hogy „jön, jön a tenger!”

kibírna bármit…
de ekkora üveglappal
ilyen nagy súllyal, teherrel…(?!)

kibírja még a csalódást is:
a túlsó partról se más
csak ugyanez a reggel
látszik!