Kui János

a lélek törvénye

megint csak a hosszú-széles út
ismeretlen kilométerei hoznak
lázba, miért nem az, ami még
ígéretesen kígyózik előttem,
az idő porszemei vakítanak,
az életsétámat megfosztják
a bizonyosság leheletétől,
átlátszó üvegen csak sejtetik
velem, hol vagyok és hova
érkezem, zároltak a minden-
lehetőségek, jól kimért porció
az, ami nekünk adatik, de annyi
maradjon: írt vagy nem írt
törvényt csak a lélek szabjon