Pósa Zoltán

Erisz almája

Héra, a nagyasszony csak a Földet látja
Athéné az Élet értelmét kutatja
Afrodité: maga a Világegyetem
Mindennél fontosabb az Örök Szerelem
Márványpalotában timpanon tövében
Óriás csarnokban széles asztalkörben
Gyűltek az Olimposz és az Alsó Kozmosz
Ősi teremtői világ éltetői
Démeter és Koré, számos pokoli lény
Hermész a Szintézis, Heliosz Örök Fény
Apolló kultikus sípos Pán rusztikus
Művészet Mentora. Viharok angyala
Dühödt Poszeidón a tenger királya
Kormos Hefaisztosz vulkán trombitája
Asztalfőn szónokol a Mindenség Ura
Zeusz az EGYETEM hites szimbóluma:
Együtt kell mulatnunk teremtményeinkkel
Földet népesítő gyarló emberekkel
Dionüzosz: bort és erőt mindenkinek
Artemisz: szolgálj föl felséges étkeket
Érosz kis nyilasom Afrodité fia
Szerelmet a népnek, sokasodjon nosza
Vidáman sétáltak be egy nagy csapdába
A nagy, egyetemes örök lakomába
Nem hívták meg Eriszt, viszály hercegnőjét
Örök háborúság zsémbes gerjesztőjét
Ám ő dúlva-fúlva álruhába bújva
Vénségnek álcázva besurrant a bálba
És egy almát dobott a tálba ráírva:
E csodás gyümölcs a legszebbet illesse
Mámorosok hada keresse, keresse
Szépségkirálynőjét! Hiábavalóság
Az esztétikumnál fontosabb a jóság
Nos, ki a legkülönb, döntse el sok bolond
Eközben a földön gyűljön tengernyi gond
Héra, a nagyasszony, csak a földet látja?
Athéné, az élet értelmét kutatja?
Afrodité? Maga a világegyetem?
Mindennél fontosabb volna a szerelem?
Azóta sincs vége a nagy lakomának
Érisz jóvoltából az örök viszálynak
Senki nem tett köztük eddig igazságot
Pedig csak ők menthetnék meg a világot