Kui János

Ez a föld

Én a völgyben lakom, öreg házsorok
lapulnak a kígyózó utcák mindkét
oldalán. A csobogó patak tisztán
hagyja el a falut, kísérem tovább,
hogy ne érezze árvaságát, velem
biztonságban érzi magát, röpíti
sóhaját. Ez itt már a mező, hosszan
néz fel a dombokra, elég meredek
és széles a hajlata, az éltető
gabona megterem még rajta. Látom
az embert, homlokán izzadság csorog,
mellette egy öreg traktor bosszúsan
morog. Völgyet, dombot hegyek ölelnek
át, magasukból csodálom a kerek,
nagy határt. Nyílik a virág, zöldell a
fű, amire most rátekintek, színes,
tarka remekmű. Virágokból hozok,
beteszem a pohárba, nevessen rám,
és sugallja: fiatalnak őriz meg
az örökölt anyaföldem illata.