Pósa Zoltán

Az űr borzalma

apró sötétségek
kétes zugaiból
előbújt szorongás
te akkor törsz reám
legalattomosabb rohammal, amikor
azt hangoztatom, hogy föléd kerekedtem
halál megadóan simultál kezembe
tegnap érzékeny hártyám az éjszaka
csöppnyi neszeit is világégést jelző
földindulásokká nagyította