Pósa Zoltán

Magyar Werther

Habok között úszom
A mélységet nézem
Engem is megrémít
Saját merészségem
A levegő vibrál
Feszültségtől telten
Én elmenekülök
bénán, tönkreverten
búcsúzom a léttől
hiszen szüntelenül
halálos veszélyben
éltem bűntelenül
A harcot feladtam
A halált kívánom
Reménykedve várom
A föltámadásom
Mert e földön minden
Hiábavalóság
Fogalmaink szintjén
Sem létezik jóság