Vámos György (hang)

Magyar Hippik

/az egyenesben csetlettem…/

oksi, vernisszázsolok:
lehet fogyasztani
a lélek jól lakott, most hát a test…
(a kamerába les kalimpál)
felsoroltak sok régi jó havert, hogy a pingvinben ingyé’ volt a kevert,
(no, ilyen volt éppen, mint ez a rímpár)
s hogy nagyanyám csinos kiskosztümjében jártam,
„nyár van, hát nyár van!”
s honunk alatt a méteres félalakos Dávid gipszszoborral
a kőbányait szerette Ő is, s köszöni jól van!
a hegedűtokban Satyánál vo-hó van,
s a napos kacsám pórázon vezetve
hogy csillogott a szöges nyakörve reggelente
mikor már 5-kor vártunk a szeszre szisszenetre
s a kiszklubban este elzártunk minden csocsót és Keroacot hintettük a népre
záróra után szálltunk kultúr-szomj bután a prágai „gépre”
mint később Varsóban is „szolidárnoscs!” a jam session-földalatti várost,
hogy véget érjen hamar
s Baracska után már csak a barackban volt kanyar,
hogy sikonyáltak a lányok, a fürdő kocsmába’, Vácott
na meg hogy „verest” a 300 Ft-ért jelest, a BM-től ránk állítottat már rendesen
1–1 zónapörköltre tettesen mi hívtuk meg és sörre
hogy aztán vas százados a pofánkat betörje
mert csak tenyere volt széles másra se képes
az ember úgy volt kivételképes,
ha másokhoz képest betép.
(hol volt még akkor, ki reggel kel 6-kor,
betét: a vasútállomásról,
a hajnali munkásvonatra várva, –
midőn Castró a catastrót’ járta…

„– merő huszonegy-reggel:
leosztott lap az ember.

ki megy, ki jő?
ki mire vár az állomáson?
hogy minden szép pakliban álljon,
kék overáll három ászon.

nem hülye a pösze bakter
– ilyet még ő sem szalaszt el:

˝fidel˝!

piros, negyven-száz ulti
különvonatja húz ki,

– s nyer!

leosztott lap az ember.
– merő huszonegy-reggel.”)

majd, hogy (m)elegünk legyen
az ifigárdások bálvány forradalmi napokra,
mi meg barbár kecskevágásra szokva
jól összevertük egymást laposra
fent a Hideg hegyen
Hagymácska úgy rúgott be, ahogy más senki sem
viccelődés közben dőlt álltából hanyatt
s nevettük, hogy az új lányokról víz szakad
míg pár percig így maradt
s felállva elmondta végre a poent
Tibus a flegma „sziszke” kinél hordókban állt a Rapid tech.
hogy az udvaron csak is feszt’
körözött a sok barom fi, de piszt se…
s a kertben négyszer virágzott a piszke
és a szomszédban nagyapja
a Don-kanyarból kiegyenesedve, botját hátra hagyva
újra randizni ment fel a zöldellő hegyekbe
majd sorozás elől vagy húszan
zárt osztályokra mentünk s búsan
titkos cseleket vetettünk: kinek-kinek
hangokat láttunk vagy beszéltek hozzánk a színek
Soma Kondorba volt szerelmes s tán’ ezért, hogy a szüzekre veszedelmes
Hanziból fújtak a nem túl fényes szelek
folyvást agitált
de álltuk csüggött rajt’ minden tekintet
s az asztal, mint barikád
míg végre intett
az újabb kör rendelet…
Öcsi nem hordott inget csak nyakkendő helyett: kötelet
Dínó a grófot adta sosem ült közelebb
Baba a gitárja nélkül nem is látszott, csak ha játszott
Zazával este – napfelkelte volt a teste –, a buli s az asztal alatt
szeretkeztünk s reggel a busz alá szaladt
– nem is volt több az egész csak egy pillanat
szinte semmi…

– de jó volt ott 70-ben lenni
elmúlt s már csak ennyi.