Vámos György (hang)

hát tuja, nem az eleje

/ajánlás: Majdan
– ha már semmi remény
a Szabadság terén
hol ölni és halni lesz erény…/

zord idő oson
a tettes villamoson
a rakparton, Pesten
– hagy vesszen a szándék!

(mondhatnám tán’ még:
a Kossuth tér fele,
a másik meg vele
épp’ szembe jövet
– mulldigál, a tél, telet lövet…

mohás, volt már állomás követ
kőre rakva

– vetkezik

nyomot hagyva
old bogot vagy csatot
tán’ a levett cipők, ruhák között kutat
a zöld szemű múltba öltözött
üveg-arcú utas
öreg, kimert kutas
kiben oldalazva hull a hó
vagy a Duna hulláma csapdos,
s hogy mégis van, onnan tudható
egy pislogás rajta az uszály s a vontató.

– az érvényesített tömeg:

ki, alkalmas jegyes,
ki biztos, kibiztosított bérletes
s úgy áll, mint a cövek…
de fogódzni kell
hitbe, reménybe, célba…
mert az alagút csövet
célja úgy tartja

– ha csak át nem bújnánk rajta? –

hogy a délután csappantyúja hasas
delelőn már a felhúzott kakas
s ha lángot fog a gyúanyag
nehogy már csak úgy hanyatt
előre jusson harca,
ha mosolyba vész,
takarja mész
csak arcra
ismerős az ott, az ok:
ha megáll a hegy, a Vár, a Duna
– én csak várakozás vagyok.

/a többi csak duma, duma!/

– mondhatnám, de minek? kinek?
a tavaszt itt ki érti meg?)

/Kijev (ki Pest, ki Buda) – Maidan 2014. február/