Vámos György (hang)

hidra

nem ünnep.
– nincs is tolongás.

a rózsa-szájú hajnal bolondkás'
részegség után
elcsavargott bennem Budán,
míg én Pestre mentem.

történt, ami történt.

úgy érzem, azt hiszem
– magamra leltem.
a Margit-hídról néztem
a vízen, a lelkem, a tört fényt…

csak kicsit maradtam.

míg e képből holdat haraptam
s bár láttam, hogy alattam
egy holt világ tüze ragyog vissza
s a hegyek alá gyűrődik a város.

a képlet immár tiszta:
– vagyok!
nem hülye,
– magányos.