Kui János

becézem a világot

nem keresem a világ hibáit
jönnek maguktól rámnehezednek
nem tökéletes ahogy a költő
mondja de mégis csoda és megyek
ha hívnak csobogó patakkal hűs
árnnyal a hegyek dombok hajlanak
alá pihenő völgyet keresnek
este indulnak messze nem jutnak
visszatérítik őket a hegyek
ennyi szépség láttán becézem a
világot vad kertjében virágot
találok illatot küldenek nekem
vigasztalnak néha ha szenvedek
ne nézzem el ennyi gyönyör után
a hibáit nem „nincs hiba benne”
sok-sok kíváncsi tekintet tapad
a hegyekre szőlőt málnát almát
tesznek kosarunkba mindig ingyen
adják savanyú szőlőből édes
bort préselnek vidítson ünnepet
ezt a színes világot élik az

emberek