Pósa Zoltán

Partiumi elégia

A Sebes Körösnek halkan zúg a habja
Partját az áramlás lassan koptatgatja
Mégis ugyanaz ma a gyors sodrú folyó
Mint amiben egykor pancsoltam, lobogó
Hajamba belefújt a forró nyári szél
Apám a régmúltból ma is hozzám beszél
Soha ne fürödjél fiam a holtágban
Csak a Sebes Körös tiszta hullámában
Mert az őstermészet soha nem csapott be
Vízben, földben hihetsz, csak az emberre ne
Bízzad a világunk kényes egyensúlyát
A folyó is magyar, akár a levegő
A Föld is az marad, akár a lebegő
Szabadon szárnyaló eszme. Ennek súlyát
Csak a gyarló ember nem érzi gyermekem
Magyarnak neveltek, így az én életem
Mindig csak arról szólt, hogy én magyar vagyok
Élni is, halni is magyarként akarok
Elmúltak az évek fölöttem azóta
Apám magyar földben nyugszik. Tegnap óta
Újra Nagyváradon sétálok és várok
Örülve, hogy néha magyar szót is hallok
Poros ősi házunk utcájának végén
Ama régi Körös hív a város szélén
Otthonossá teszik a fecsegő habok
Azt a partiumi folyómenti tájat
De engem már senki nem ismer, így várhat
Rám egy másik élet, mert itt nem akarok
Többé még sem élni, hisz idegen vagyok

Budapest, Gazdagrét, 2011. február 18.