Bácsi István

a virágokat még neveld fel

ha már csak hideg vacogás az este
s rád feszül a nappal borzongása
mint hűlő tetemre a bőr
te ne add fel
a virágokat még neveld fel

ha már csalódtál annyit hogy elég
ha ígéreteknek már nem hiszel
ha harsogó igazságok nem érdekelnek
ne add fel
a virágokat még neveld fel

ha a hazugságok már hidegen hagynak
s a törvényt rábízod a törtetőkre
ha már kevesebb van hátra mint előre
ne add fel
a virágokat még neveld fel

ha hűen szolgáltál de mit se kaptál
haddal harcolva magadra maradtál
mindenkor igaz miért is voltál
mégsem add fel
a virágokat még neveld fel

ha nem szeretsz már és nem szeretnek
ha csak vállad rándítod ha majd temetnek
s végül fölüvölt az árva benned
ne add fel
a virágokat még neveld fel