Kui János

harang

távoli századokból küldik
hozzánk hangjukat a harangok
úgy tetszik sárgaréz ruhájuk
már-már öreg-fekete régi
színüket régen kicserélték
őriztek várat várost falut
az egész nemzetet a nemvárt
ellenségről adtak híreket
hosszan-búsan kísérték hanggal
ki a támadásnál örökre
ottmaradt nem pennával és nem
tollal hangjukkal írták bátran
a betyárkodó történelmet
annyira igaz minden szavuk
akár a próféták írása,
biztos mint a Jézus halála
úgy érzem nem mondtam sok nagyot
és most már egyebet nem teszek
csak megkondítom a harangot