Vámos György (hang)

pedig-rém

testem
– a foglalatom –
nemes tanúsítvány,

hitvány

keretben,

a falon.

úgy volt, hogy hagyom,
ki magához intett…,
s most rajtam függ minden

'írigy' tekintet.

mert 'fínom' maradtam.
s azért sem haraptam!
így lettem

saját vesztem:

csak néztem a kövér, vigyorgó pofára,
– nyakamon hurok, szememen pára –

s kutyába se vettem!

én, a magam legjobb barátja, (?)
most jó bőrben vagyok az ár-

-ja!

-va!

-va!

-va!