Csák Gyöngyi

A barátság stációiból

(Gesztus)

Nem hagyja nyugton
szenvedésük,
nem hagyja hidegen.

Bízik a mindent
helyükre illesztő szavakban.

Egymás mellé
feszíti őket
egy érző keresztre.

(A barátság stációi)

Mikor az élet nyugalma
már-már halotti,
s az áporodott csendet
felveri a hiány,
karmesteri pálcája
rémülten lendül magasba,
hogy oratóriumban fogja össze
a zengő tenorral
egy szárnyát veszített angyal
öblös altját.