Kui János

Az idő

Az idő vállamra ült,
nem szabadulok tőle,
és erősen parancsol,
rég zajosan zakatol.
A türelme végtelen,
ő tündököl a fényben,
nem szabadulok tőle,
ő irányít örökre.
Ha gondolja, megszökik,
trombitám nem működik,
nem tudom most jelezni,
megszabadul mindenki
az idő hatalmától,
épp elég volt már abból.
Az időt leláncolom,
és a kulcsot eldobom.