PÓSA LAJOSNAK, déd­nagy­bátyám­nak aján­lom ezt a múltba te­kintő cik­lust az ÁTJÁRÁS cí­mű, jövő év­ben meg­jelenő vers­könyvem­ből, me­lyet a Nem­zeti Kul­tu­rá­lis Alap egyéves, 2013. június 1–2014. június 30-ig meg­ítélt ösz­tön­díj támo­ga­tá­sá­nak se­gít­sé­gé­vel írtam meg.

NKA logó

www.nka.hu



Pósa Zoltán

A megölt halál

Játékos ars poetica és achrostichon József Attila és Márai Sándor nevére

Játék-hold-kábulat hasis és szeretlek
Ó ez bizony fura asszociáció
Zsoltár-pankráció (nem a rím kedvéért)
Száguldok feléd te új apokalipszis
Elbaltázott jövő, szleng lenge buborék
Forró folyam melyben lassan-lassan elmerülünk
Alkonypíros szószban szétfőve eltűnünk
Titkolt látomásom porba hull de mégis
Tökig benne vagyok, mint a légy a tejben
Isten kegyelméből mindig sorstól verten
Létünk csúcsairól deklamálnak felém
Az ősök, anyámtól jó Anonymusig.
Múltam krónikáján neveltek holtukig
Áldott tanáraink, kiknek teste, s hamva
Régóta elporladt, szavaik visszhangja
Azóta tovatűnt, mint az est harangja
Izzó hajnalokon néha még megtalál.
Sohsem az utókor vétke, ha lusta vagy
Átok, hogy szó elszáll, az írás megmarad
Neved elfelejtik, ha a mű elmarad
De a teljesítmény, az isteni szikra
Oszcillál az éjben: sziszifuszi szikla
Rímbe zárult élet megölt földi halál

Papírra ömöltek csömörködbe ültek
lázfejű álmaim ezerfejű hidrák

NYÁLAS KÖDPIÓCÁK, TEARÓZSÁK, A DÉLUTÁNI KÖDLOVAGOK TEÁZÓ CSORDÁINAK HALK SZAVÚ TÜNEMÉNYEI, HELYES KIS VATTACSOMÓK EGY RÉSZEGRE HÁNYT ALKALMI SZOCIALISTA TÉL­APÓ SZAKÁLLÁN, TOBZÓDÓ TÜNEMÉNYEK ZSÁKBA FULLADT IKONSZENTJEI, KLOÁKA ÁLOMLOVAGJAI RAB VAGYOK, RINGYÓK KÉJ INFARKTUSA, GONDOLATKURVA-PECÉR, BIBAB HAZUGSÁGOK SZEMÉTDOMBJÁN KUKORÉKOLÓ HARSÁNY KISKAKAS, ALVÓ SZO­NETT­HE­RÉLŐ MILLIÓFONATÚ VÉREDÉNY, CSORDÁK KU­LISSZA­TIT­KAIN ÖRÖK HALLGATÁSRA ÍTÉLT CERBERUS

A TITKOK VÉREDÉNYÉNEK HALÁLOS SZORÍTÁSBA, KI NEM MON­DOTT GLÓRIÁJÁBA FOJTOTT KÓRTÜNET

a fin de siécle fogalomrabságára ítélt ítélethirdető, a nagy hal foghúsát vérmérgezésig sebző pici szálka egyik hegyes gerezdje, melyet lenyel a habzsoló véresfogú emészthetetlenül, hogy halálával élje túl azt a kóros szövetburjánzás-szülte élőlényt, akinek életképes egyedekre kell bom­la­nia az emésztési zavarba rekesztett látszatvalóságban

Csillaghalál

Az éjszaka önfeledt pillanatfelvételei is elszívják erőmet

Hermes és Majakovszkij

Tengerparti ragyogás
                                a nyárelőnek vezérfénye
Égi-földi sugárarcok
                               megkettőzött ikerlénye
Alant állok de tudom
                               hogy fenn és lenn az egybevágó
Ugyanaz a múlt és jelen
                                   Kisalföld és Brenner-hágó
Ezért járom a világot
                                lényegem az örök mozgás
De ez azt jelenti mint ha
                                     azt mondanám: örök nyugvás
Vezet csak a mindent-semmit
                                           összemosó őselemhez
Fenn és lenn azonossága juttat el
                                                a végösszegre világító végtelenhez
Csődöt mond a sátán hiszen
                                        egybecseng a kozmoszban az üdvösség és világvége
Isten gondoskodik rólunk,
                                      ránk talál a harc helyett a világbéke

Anti sci-fi

MIÓTA IS ÉLEK?
                            MEDDIG VEZET UTAM?
ÚGY MINT HA MINDIG IS
                                            ITT SZENVEDTEM VOLNA
AKKOR IS FÉLEK
                            HA OTTHON ÉRZEM MAGAM
MÉGIS VIDÁM VAGYOK
                                       MINT HA MEG SEM HALNA
SOHA A FÖLDI LÉNY
                                   AHOGYAN LEZÁRUL
ÖRÖKRE A SZEMEM
                                  ÚJ LÉTEM FÖLTÁRUL
ÉRZEM, HOGY MINDIG IS VOLTAM
                                                           MINDIG LESZEK
ÉLŐKÉNT ÁLMODOK
                                  ÁLMAIM ÉBEREK
ÖRÖKKÉVALÓ?
                        VAGY ÖRÖKÖS KÖRFORGÁS?
EMBERI GYARLÓSÁG
                                   NAPRAKÉSZ BOLYONGÁS
BOLYGÓKÖZI UTAK
                                 SZATURNUSZI FÉNYE
GABONAKÖRÖKBEN
                                 TÚLVILÁGREMÉNYE
EL KELL FORDULNI
                                SOK HAMIS MEGOLDÁSTÓL
GYARLÓ FÖLDI ÉSZBŐL
                                        CSIHOLT LÁTOMÁSTÓL
ATYA, FIÚ, LÉLEK
                              ÖRÖK KIRÁLYSÁGA
HOZ CSAK HARMÓNIÁT
                                        A FÖLDI VILÁGBA

Magyar Werther

Habok között úszom
A mélységet nézem
Engem is megrémít
Saját merészségem
A levegő vibrál
Feszültségtől telten
Én elmenekülök
bénán, tönkreverten
búcsúzom a léttől
hiszen szüntelenül
halálos veszélyben
éltem bűntelenül
A harcot feladtam
A halált kívánom
Reménykedve várom
A föltámadásom
Mert e földön minden
Hiábavalóság
Fogalmaink szintjén
Sem létezik jóság