Bácsi István

Úton

mikor a fények csönddé foszlanak
feslett egy-egészek
sokká oszlanak

mikor a rém is álmodni készül
csonka egész valója
veled egészül

mikor az álmok darabra törnek
kicsiny szilánk vagy csak
szilánkja csöndnek

mikor a csont is porrá fehérül
az egészbe zárva
magad vagy végül