Kui János

Túlélem

Homálytól terhelt,
semleges területen
járok, az élettől távol,
és a halálhoz közel.
Nincs körülöttem ember,
senkit nem látok,
csöndesen hazaérek,
úgy érzem, veszély
még nem fenyeget.
Halál nem harap,
magamról nem tudok,
a lélek él bennem,
a testem szédeleg.
Pillanatokra
elvész a világ,
és nem létezem,
menedék a hitem,
hogy én ezt túlélem!