Pásztor Csaba

Ő

üvöltött
énekelt a szegénységtől
kért de nem kapott semmit
még mosolyt sem
még ételt sem
még tekintetet sem
csupán a közöny koreográfiája
játszotta a drámát
a vég lassan környékezte
a halál már kékre
és üszkösre nyaldosta a lábát
csupán a papírok rongyok
egy szakadt szatyor
és egy szentkép volt a társa…
éjszaka volt
aludta a város
ő álomba menekül
egy boldogabb világba…