Bácsi István

A tejescsupor

Nagyanyám letakarta a tejescsuprot,
anyám letakarta a tejescsuprot,
ma már senki nem takarja le
a tejescsuprot,
a tejescsupor már összetörött.

A letakart tejescsuporban
szorgos kis baktériumok
forgatták az idő kerekét,
ők készítettek nekünk
finom, frissítő aludttejet.

Ha ma valódi aludttejet szeretnénk,
műanyag edényekbe, vagy nemesacél edényekbe,
drága üvegkancsókba, iparműremekekbe,
mívest mímelő cserépkorsókba
öntjük a tejet,
és letakarjuk a saját fedőjével.

Hiába takarjuk le a saját fedőjével,
hiába népművészeti kendővel, konyharuhával,
hiába forgatják az idő kerekét
a baktériumok,
poshadt, bűzös lötty lesz az egész.

Nagyanyám, anyám este megfejte a tehénkét,
ki egész nap kedvére csatangolt a mezőn,
szagos virágok közül, bodzás kerítések tövéből
válogatta a füveket,
és este jött a tehénke, súlyos tőgyét himbálva
fejésért bőgött az udvaron.

A pixelre megtervezett, minőségbiztosított gyárudvaron
nem legelészik, nem csatangol a vastehén,
patájával nem húz csapásnyomokat
gyöngyharmat-mezőn,
áll a helyén csak, üvegcserép-szemében
olajos könny.

Áll a helyén a vastehén, ontja a tejet,
csővezetékekbe, dübörgő rendszerekbe ontja,
özönlik a tej a csövekben, palackokba, dobozokba
csobog a töltősorokon,
s közben nagyanyám, anyám régi tejescsuporjáról
álmodik a tej.