Csák Gyöngyi

Anonyma arcai

Aktív:
Szövöm, hiába lesz az enyészeté.

Boldog:
Aranyló este
van, csakis a te műved
ez a ragyogás.

Bolond:
Ma a napot játszom el
aranylok a részvétlen kékben

Belátó:
Isten nyújtotta
volna már tenyerén
az édent.

Bölcs:
Halált muzsikál minden lépés.

Boldog:
Időnk gyomrából hiába szakad fel
fényes, új virradat;
a szétrebbentő ébredés nem segít,
hogy ne kívánjam újra tebenned magam.

Büszke:
Ki szánalmával kínál,
ne enyhítse éhem!

Csapongó:
Hatalmába kerít a megsebzett
madár éneke.

Derűs:
Ma a radaragyú és szívű
fecskéket néztem
tudtam örülni
mások örömének.

Erős:
Tűröm, amint az olthatatlan terjed bennem.

Ellenálló:
Konok vércseppként
ülök egy összeszorított
száj szegletében.

Élhetetlen:
Kő helyett kenyérrel célzom meg gyilkosom.

Éber:
Nézem a könyörtelen köröket;
hol lazul meg egyetlen láncszem.

Filozofikus:
Mennyit tud a felszínről a mélység
Mit éreznek vakond-gyökerek?

Féktelen:
Elérhetetlen merre még?
Nyomod keresve tüzet lop
ereimbe a titokzatos.

Fogadkozó:
Ha majd a szavakat meglelem,
gyönyörű magányt osztok meg veled.

Gondterhelt:
Tegezőviszonyban élek rég a félelemmel.

Gyászoló:
Ma örökre elment
Kőbánya guberáló fejedelme.

Gyanakvó:
Jajom hallom csendülni
ősök énekéből.

Gyenge:
Áttöri gátam indulatod.

Hálás:
Barátom kérges
tenyerére emel a
pillangós mese.

Hallucináló:
A trónterem lassan
kifosztja királyát.

Hivalkodó:
Pattanok benned
észrevétlen szivárvány –
színű buborék.

Igazságos:
Jogot mindenkinek a napfényhez!
közös kincs az égnek aranya.

Jósló:
Testem templomában
dicsérheted Istened.

Ironikus:
Képes ünnepelni a semmit is,
látod a nyelvünk mily kegyes?

Jámbor:
Odaadom önként
csak ne orozzatok!

Kereső:
A remény kottája minden lábnyom.

Kétségbeesett:
A másik nélkül már
magadban bízni sem megy.

Kíváncsi:
Megismétli-e
a vallomást, előttem
élet itt nem volt?

Könyörgő:
Áruld el kőmíves Kelemenné titkát,
ne űzzenek el a falat építők közül!

Kétségbeesett:
Az is kívülem, mi teremtődött általam.

Kihívó:
Mozgósítsatok véletlenek!

Kritikus:
Fölöttem az alávaló.

Lázító:
Parancsolj rendet
nagybeteg birodalmam
felveri a gaz.

Lelkesülő:
Tartsatok velem, Lelkes Ülők!

Megvető:
A mérgező falatra vársz
áldva a kezet?

Dorombolnak meglett
büszke párducok.

Merész:
Lemeztelenedek egy versben.
Egészen magamig.

Naiv:
Csönded átszeli
csobogásom. Egyetlen
folyód én vagyok?

Nyers:
Megint az eunuchok
tüntettek a szerelemért.

Önző:
Felélek belőled annyit,
hogy magammá változhassak.

Öntelt:
Szükséged lesz az
arcomra, ha magadét
akarod látni.

Óvatos:
A forrást előbb megvizsgálom,
a szarvassá változott fiúk példája int.

Optimista:
Fellélegeztetnek váratlan esélyek,
nézem a világot ismét szenvedéllyel.

Rémült:
Minden rés tele fejükkel,
egy helyén ezer nő.

Sértett:
Bevonom sugaraimat
fázhatsz kétségeidtől.

Sóvár:
Nehéz a szomjúságot letagadni,
ha a test és a lélek még
nem unta el szerelmet.

Szomorú:
Sikerült felvillanyoznom,
most csüggedt fénye elszomorít.

Tanácstalan:
Összekuszáltad
magad, megint nem
tudlak megválaszolni.

Tehetetlen:
Ezerfelé szakadva
lehetetlen élnem.

Tervezgető:
Ha nem ropogtatná annyira csontjaimat,
megmintáznám.

Tűnődő:
Fáik emlékét sosem heverik ki –
mutat a csupasz dombokra ujjam.

Védekező:
Nem akartam
temetőmbe
több halottat.

Időben kinyílni
nem volt alkalom,
megkésve lenni felnőtt
szégyellem is nagyon.