Kui János

mosoly anyám arcán

ezüstös reggel köszöntött ma rám
sötétbe öltözve fogadott a
fekete fejkendős édesanyám

fejéről nem hiányozott soha
az a ruhadarab, az ő egész
viselete a fekete ruha

meleg mosolya színesen fogad
de néha-néha az is fekete
és közöttük ott a sok árnyalat

a finom lelke mindig mosolygott
megsimogatta olykor fejemet
megölelt s mosolya elringatott

nem ritka nálam az ilyen reggel
nyugodt a napom ha rágondolok
küldi mosolyát s visszamosolygok