Nyírfalvi Károly

Bordarojtok

Határozd el hogy a kifordított esernyőt
fogadod el normális, jó ernyőnek;

Kiss András

lassan ébredsz magadra
még a hajnal ujjai rángatják
verítékben úszó hajad

ha nem indulnál   zárkózz be
jól   kamrád legyen a karmád
miképp elvesztett kincseid

ha zuhog   lépj ki az utcára
dobd el az ernyőd   vagy hagyd
a cella magányában   hiszen

az önfeledt bolyongásban
elhagynád úgyis   ott hagynád
valamely sarkon   s nem szólna

utánad szakadt küllői közül
nem védené a fejed   hagyd
csak   hadd ázzanak tisztuljanak

lággyá puhult gondolataid az
utolsó hosszú séta közben
mielőtt vackodra visszatérnél

ne félj   lassan magadra ébredsz
árnyékod megmozdul a falon
követi lomha mozdulataid