PÓSA LAJOSNAK, déd­nagy­bátyám­nak aján­lom ezt a múltba te­kintő cik­lust az ÁTJÁRÁS cí­mű, jövő év­ben meg­jelenő vers­könyvem­ből, me­lyet a Nem­zeti Kul­tu­rá­lis Alap egyéves, 2013. június 1–2014. június 30-ig meg­ítélt ösz­tön­díj támo­ga­tá­sá­nak se­gít­sé­gé­vel írtam meg.

NKA logó

www.nka.hu



Pósa Zoltán

Három BŰNROSSZ VERS és egy magyarázó ál-„esszé”
ama 1994-es Kassák-antológia 74–75. oldaláról, amelyet Vágó Zsuzsanna, a Kassák Kiadó vezetője szerkesztett,
s az ötlet, sőt, a BűNrOsSz cím is az övé

1. Barna szemeid skizofrén árnya

posztmodern vers

GYERTYAFÉNYEK NEDVES VIASZ VILLOG
LOMHA SIMOGATÓ SIKAMLÓS
CSÚSZÁSSAL CSOROG A HIDEG KÉZRE
KÖNNYCSEPPEK BENNÜNK EGY EGÉSZ ÉJ SZENVEDÉSE CSILLOG
PÓK EZERNYI PICI APRÓ TŰ-HARAPÁS
MÉZVISSZHANGÚ DALOKAT FACSAR AZ APRÓ LÁNG
AZ ELBÁGYADT TÖMBBŐL
IZZÓ HUHOGÁSSAL
DALOL A KIS HETYKE NARANCSSÁRGA ÖRDÖG
FEKETE DÁLIÁK ÜSZKÉT HORDJA MAGÁN S ELFOGY
APRÓ TORZ ISTENSZOBOR
LÁBNYOMOK DENATURÁLT BOLDOGSÁG PECSÉTFOLT
HATALMAS FENNSÍKOK
GOMBOSTŰ MONT BLANC
S Ő A KIS HUSZÁR A KESERŰ ÁRBA
FULLADT DE VÁNDOR SÖTÉTSÉG SAVMARTA PIKARESZK
CLOWN-JAKÉNT
BOLYONG A TITKOS MILLENNIUM NAPJÁN
S TENGERSZEM BALZSAM ÁRJA NYUGSZIK LÁBAINÁL

Debrecen 1967. június 4-én, Trianon napján

2. Búcsú ETELKÁtól

Tradicionális vers

Elfeledetten, a tegnapi vásott porban
Kaparva mászok a kozmosz méla falán
Elfeledetten, e chanson engemet ámít
A vadszínű fáddalú opál éteren át
Remegő színben pislog a nappali fénysugár is
Holdbeli üzenetekkel versenyt repülve száll
A színtelen reggel homályos telt puha lantján
Búcsúszonettem az álmok szféráinál vár
Árnyaid puha tánca vissza se tér soha már

Debrecen, 1967 május 25. érettségi szünet

3. Nekrológ

Közérthető műalkotás

Utca fáin
Szürke barkák
Nők orcáin
Foltos bárkák
Szégyenpír:
Egy hajótörött
Végső szalmaszála
Gyilkos bagoly
Az ablakon
Kuvikolja
A vég dalát

A parkon át
Eltűnt egy szó
A sötétben


És a BűnRossz magyarázó esszé

Avantgárd, hagyományőrzés, közérthetőség
(Avagy mitől jó a bűnrossz vers)

Hogyan keletke­zett e há­rom gyöngy­szem (s a Kaparcsok című kötet szinte min­den darabja – utó­la­gos beszú­rás), melye­ket BűnRossz vers­nek is mond­hat­nánk? Lite­ra­tú­ránk csak elvi­leg létező bér­cek között tévelygő magá­nyos ván­dor, ki attól téve­dez, hogy amis csú­cso­kon szó­nokló pszeudo-váteszek, álgu­ruk kinyi­lat­koz­ta­tá­sai­hoz tör­lesz­ke­dik. ők vál­tig állít­ják, hogy maguk­ról: guruk, Isten igé­jé­nek köz­ve­tí­tői, köz­ben kacsin­gat­nak ránk a meta­kom­mu­ni­ká­ció leg­pri­mi­tí­vebb (akár poli­ti­kai érelem­ben is – kacsin­ga­tós posztkádárizmus) leg-lejáratottabb rítu­sát gya­ko­rol­ván sugall­ják: ne ISTENre hall­gass, hanem RÁM. Isten „csak Sátán kar­má­ból, a karmikus léte­zés kon­cent­ri­kus körei­ből, a pokol­ból ment­het ki, ám földi hal­ha­tat­lan­sá­got csak én, a nagy (valójában:hamis) guru adha­tok neked. A há­rom nagy pszeudovátesz elsőbbike így üvölt: min­den egész össze­tört, csak az én posztmoden csi­ri­zem­mel ragaszt­ha­tod össze. A má­so­dik ágál­ja: csak a tra­dí­ciót követve tér­hetsz meg gyö­ke­re­id­hez, ellen­kező eset­ben elszá­radsz, csak akkor élhetsz, ha én, a nép fia a gyö­ke­re­idre hugyozok…A har­ma­dik oly­kor hun­cut, más­kor kiáb­rán­dult mosollyal dörgve-suttogja. csak az átlag­ol­va­sóra figyelj, amit ő be­fo­gad, az létezik….E bűn rossz ver­sek közül a BARNA SZE­MEID SKI­ZOF­RÉN ÁRNYA úgy szü­le­tett, hogy a poszt­mo­dern, a BÚ­CSÚ, hogy a tra­dí­ci­ók, a NEK­RO­LÓG pedig hogy a köz­ért­he­tő­ség kizá­ró­la­gos­sá­gát hir­dető pogány bál­ványra füg­gesz­tet­tem fél sze­mem írás köz­ben. Isten nél­kül ilyes­fajta kis remek­lé­sekre telik (ez az esszé egyet­len jó, igaz bekez­dé­se.) Azt az ácáryát kövesd hát, aki nem áll saját sze­mé­lyi­sé­gé­vel, hamis, könnyű sikert ígérő „CSAK” szó­val kez­dődő kizá­ró­la­gos­ság recept­jé­vel Jézus és közéd. A vers (novel­la, regény, drá­ma, esszé, cikk) első sor­ban az legyen, ami, belő­led fakad­jon és mégse belő­led. Úgy írj, mint ahogy a budd­hista pél­dá­zat sze­rint a világ leg­jobb íjá­sza lő: ne célozz mere­ven a leg­belső kör köze­pé­be, hanem kon­cent­rálj reá, légy vele egé­szen azonos…

Pósa Zoltán

Vágó Zsuzsanna szer­kesz­tői vála­sza a könyv (BűnRossz Ver­sek Anto­ló­gi­ája 1994., KAS­SÁK KIADÓ, BUDA­PEST, 1993. decem­ber) 75. olda­lá­nak aljáról:

Kedves Pósa Zoltán!

Nem tudnám más sza­vak­kal, mint Kas­sá­ké­val: – „A művész min­dig önma­gá­ból merít, mert a mű­vész fene­ket­len ten­ger, mint valami tiszta ablak néz föl a mér­he­tet­len magasba”* – átkül­deni üze­ne­tem, a fény mögül, ahol sok kér­dés meg­vá­la­szo­lat­lan még… Csu­pán a szán­dék és a cél irá­nyít, „s ha úgy kell – mondta Kas­sák – for­dít­sá­tok érte fej­te­tőre a világot”** Sze­re­tet­tel: V. Zs.

* Tisztaság könyve, (1926.)

** 1919. március (hirdetőoszloppal, 1918.)