Lajos Tamás műfordítása

Eduard Mörike: Ködben

Különös érzés sétálni a ködben,
Hol magányos minden kő és bokor,
Egy fa sem látja a másikat a csöndben,
Mind egyedül van, fázós és komor.

Barátokkal volt tele világom,
Mikor az életem maga volt a fény,
Most, amikor a köd leszáll,
Többé nem látható földi lény.

Bizony nem lehet bölcs az,
Ki a sötétséget nem ismeri,
Mely elkerülhetetlenül és csendben
mindentől elszigeteli.

Különös érzés sétálni a ködben,
Magányban, elhagyatottan élni,
Senki nem ismeri a másikat
Életét mindenki egyedül éli.