Pásztor Csaba

Egy vízió

Halottak arca keveredik bennem
feltorlódnak és hegyként fölém emelkednek
vijjogva a légbe szállnak
elkergetném de nem lehet
kávésbögrémen manók kandikálnak
sátáni arcok röhögnek körben
lidércek kerge táncot járnak
felforgatott idő
csapongó szárnya ver
kegyelmeztek nekem
cigarettafüstös házak