Büki Mátyás

Tikaföldi szerelmi ének

Tudom már, mi vagy nekem:
derengés.
A semmi és a minden.

A minden dereng a semmiben,
a semmi dereng a mindenben.
Alszanak egymásban.

Átderengenek egymáson,
a semmi és a minden.
Testvérek ők, ikrek.
Egyek a mindenben és a semmiben.

Derengenek,
mint a hold a felhők között –
arcomra ezüst fény.
Derengenek,
mint ködben a nagy folyó túlpartján a tűz –
locsog a víz a kavicson.
Derengenek, mint a párás levegőben
a kócsag fehérvillanó röpte.
Derengenek, mint az emlékezésben
a régiek, az árnyak, az ősök és az Ősegy.