Csák Gyöngyi

Búcsú az idei tavasztól

Ússzatok csak ússzatok
ijesztő szürke felhők
ússzatok velem, vagy utánam.

Ha váratlan visszatérek
látom-e szemeidben
az oldhatatlan szomorúságot,
tartásodon hiányom
görnyesztő súlyát,

míg nevemet sortűzként
pattogtatod az éjszakában
jelenlétem érzékelvén
palástolod-e a tetten ért
tolvaj zavarát?


Csák Gyöngyi

Előzetes

Virágot küld
a kaktusz szirmai
aprók, halványpirosak,
később érkeznek a díszdobozok
hullanak, egyre csak hullanak
a tisztává csupaszított szavak.

Csak ne széttördelt sorokat,
gyöngyei szanaszét gurulnak
nehéz már hajolnom,
szőnyegrojtok közt keresni,
vagy ágy alatt hasalva.

Bár forog az idő kereke,
valaki épségben húzza meg magát
a tiszta pont helyén,
zárt ajtaján lakat maradt,
hiába mulasztotta el bennem
a szomorú világot megváltani.


Csák Gyöngyi

Létmorzsák

Paradox

Valahányszor
a kísértésnek,
ellenálltam
magamnak is.

Szerelem

Arcodon
tenyerem
meleg bársonya.

Békekötés

Kézfogásba ernyed
pofozásba fáradt tenyerük.

Fény

Világít s közben melegít,
a fény fontos szavaim egyike.

Feltételezés

Lélek nélkül
a test üres
madárfészek.