Pásztor Csaba

itt

kiparcellázott ölelésed
pedig még a tavasz nagyon
nagyon távol
félnék így elaludni
itt már némán a magány
rideg arca ráncol
fagyok között
csak te vezetsz
veled megyek tovább
itt szemtől szemben
átvérzik az ég
itt pihenj meg
bennem élj tovább


Pásztor Csaba

Kőangyalok

jég és páncéllá fagyott mosolyok
kukákban kotorászó alakok
szakadt kabátot szél cibál
korom pereg a csend sírdogál
újságpapír és más szemét
fújja a nótát egy kis veréb
szívem hasad és felkiált
kőangyalok gyertek
zuhanjatok alá