Koosán Ildikó

nyírfa-dal

tavasz bolyhozza
barkáid selymét,
friss nedv áramlik
kanyargós ágereidbe,

mondd, mire várnál
gyengécske napmeleg
vézna kis testét ringatni,
még alig pelyhes
újszülötteit
melengetni a fénynek
ágbölcsőd
szélárnyékmenedékén,

hadd, fényesedjen,
dúsuljon illattal,
madárcsicsergéssel
velük a hajnal

mondd mire várnál,
ébredezz nyírfám,
rendre takard ki lombod,
hozzád állítunk órát,
én, meg a kert is.

2014. február 20.


Koosán Ildikó

Vihar előtt

A házra árnyék nem terül,
egy vén dió áll egyedül,
a nyárból más: illúzió;

lakója nő, alig mozog,
lefüggönyözött nappalok,
pár hűvös éjjel volna jó;

ágyon a paplan is teher,
anyaszült meztelen hever,
félő, ha álmában beszél

leolvad titkáról a zár;
Ott kint már rebben egy madár,
viharos táncba kezd a szél.

2012. július 25


Koosán Ildikó fordítása

Heinrich Heine: Világrend

A gazdagnak gyorsan nő
Vagyona, s még többet fial.
Akinek szinte nincs, más
Attól lásd, mindent kicsikar.

Mikor semmid sem maradt,
Ó, hadd, hogy elföldeljenek –
Mert élni joga, Te Bitang,
Csupán a gazdagnak lehet.

2014. május 18.


Koosán Ildikó fordítása

Joyce Kilmer: Fák

(1886–1918)

Tudom, oly szép, mint a fa
A vers nem lehet soha.

A fa éhes szájjal tapad
A föld emlőjén napra nap;

A fa egyre Istent imádva
Ágait föl az égre tárja;

A fa néha nyári lombruhában
Vörösbegyfészket rejt hajában;

A fa keblét hó födi télen;
Nyáron eső fürdeti kéjben.

A verset, mint én, bolondok írják,
De fának csak Isten adhat formát.

2014. február 18.