Csák Gyöngyi

gyémánt koccan falamon
ambivalens fénye villan,
mintha vágy – feszítővason,

éteri hullámzástól
megrészegült vadak,
a csöndet felhorzsoló szavak

mélyén mióta már
csak szerelmes birok,
a fogva tartó semmiben
akár a halálhurok,

remény és szenvedély üt át
a csillapíthatatlan páncélokon,
s mint búsképű lovag, nyeregbe száll,
fényes gebén ügetni kezd a hold.


Csák Gyöngyi

Viszonyok

Nem megy közelebb,
délibábként foglalja el
méltó helyét egeden.

(Távirat

Összekuszáltad
magad, megint nem tudlak
megválaszolni.

Intő jel

Pulzusa percről
percre lassul, most mondja
fel szolgálatom.

Indok II.

Néma maradt a
túlsó part, visszatérek
a lét előttbe.)


Csák Gyöngyi

Telepátia

Mégis létezik,
mégis van telepátia
egyidőben ébredés
egyidőben létezés
merész gondolatokkal tapogatása,
óvatos körülírása az ugyanannak
léteznek napok, órák, évek;
közös percekből épülő
emlékművek
egyidőben fogant álmok,
egy létezhetetlen
másik világról,
a másik világba vezető
alagútról, melyben
szabadon áramlik az érzés,
van – igen van telepátia,
melyben erős látomások
szinkronvágyak, szinkronsírások –
rázzák fel a magánnyal bélelt estét
vannak egyidőben nyíló ajtók
s van a küszöbről visszaparancsoló
ostoba büszkeség.