Csák Gyöngyi

Fényképed nézve

Semmibe meredő
tekinteteddel háborúzok,
pedig várom kopogtatásod
– vacognék – átlátszó üveg,
ebben gyönyörködnél?


Csák Gyöngyi

Kiválasztott

Megmutattam mélységem
féltett titkait,
barangolhattál szabadon ösvényein,
láthattad a befelé sírt
könnyek vízesését
miképp szárítgatja
parányi, belső napom,
tanúja lehettél
hacsak néhány pillanatra is,
szivárványszínét képes
visszanyerni ez a birodalom.


Csák Gyöngyi

Pedig

Készültem,
ünneplőbe öltöztettem
szívemet – hiába.

Készültem
annyi év után,
mégis visszarettentem
az utolsó pillanatban.

Gondoltam,
lásson annak
akinek valaha megismert,

aztán visszalopakodtam
a megszokásba.