Koosán Ildikó

…mert van még,
aki mintha lelkemből szólna…

Te foglalod a valóság
ízét keretbe,
mélyét, magasát
örökzöldbe te öltözteted,
S mindazt,
ami léten túli
látható formába te öntöd,
ráismerek:
ez vagy, ez vagyok,
szavaim, szavaid,
igazad, s az én igazságom
hiánytalanul
összecsengenek.

2015. november 26.


Koosán Ildikó

Műhelytitok a versírásról

várok egy kezdő mondatot
a témáról
ami bennem kavarog,
még éjszaka is feszít, bök,
véredényeimben mintha
gyónás-kényszer áramolna,
nem tud kitörni, amorf,
amőbamódra váltakozó
súlypontját innen oda teszi át,
mozdul egy kicsit, azután tovább,
előre-hátra;
tudom, vitát folytatna velem
az érzés, meg az értelem,
miközben fel-felvillanó
körvonalképbe faragja jövendő
alakját a gondolatnak,
felismerhető-élesen;
s én, ahogy anya
– a bölcső fölé hajolva látja,
gyermeke ujjai görbülnek ökölbe,
kapaszkodna a levegőbe,
jelbeszéd – zsengét,
reflex-ritmusú hangot ad,
a szó hangbimbós ágait fuvallat
rezegteti,
ennyi telik most tőle –,
várja, előbuknak a hangok,
hangsorok,
s beszélni fog –;
így várom,
legyen kiáltás, ének
a benti káoszból,
sorokba szedhető indulat,
megszülessen,éljen a versem,
bárha a helyén kivérzett seb marad.


Koosán Ildikó

Qawra tengerpartján

Harag és megbocsátás
ma a tenger: tombol, elcsitul,
nekifeszül, ellankad újra,
égbe szökken, s a mélybe hull;

rojtos selyemsálként
tapad a sziklán
s úgy kúszik vissza,
mintha szégyellené
hogyan gurulnak ide s tova
acélkék márványfelszínén
vakító fényesen
játékos habgyöngyei,
s hogyan peregnek szerteszét
fel- le pattanó
kékarany kristálycseppjei…

Elkápráztat a látvány!
e késő találkán
a hangulat valóságillatát
ízlelgetem; szélfútta fények
ismeretlen arabeszkjei
elkápráztatták-e itt ugyanígy
a rab Odisszeuszt
hét évig tartó fogsága idején?

Mítoszok s a jelen
összemosódik…
szépségflastrommal
megrakott tájak
kínálják magukat
befészkelődve a szemfenék
végtelenjébe – itt Málta szigetén,
Qawra tengerpartján –,
s köröskörül a béke…

Qawra, 2015. december 31.