Csák Gyöngyi

Jelen

Nem oltalmaz többé
hiába bíztál rá: az Isten

Ha elold a varázslat
végleg magától

miért vöröslik oldalam
most is alattomos vérben?


Csák Gyöngyi

Magánszínház

Az erkély lakásom központi helye.
Shakespeare óta nem volt itt
hatásosabb jelenet,
valahányszor itt állok felidéződik
az intés és a hozzá fűződő,
fájdalommal vegyes szégyen
az erkély foglya azóta is
talán álmoké vagyok,
a harmadik évezred korlátja mögött
hallható az éjszaka képébe
böfögő, szuszogó város,
az alvók lélekzsugorodása
már-már kitapintható,
tragédiaszag terjeng a levegőben,
az utolsó kétségbetaszító
színházi óra óta először
oszlik fel és szivárog szét bennem
a tehetetlen szigor.


Csák Gyöngyi

Növény

Formabontó levelek a száron
zöldjük közt virág
lehet sosem futott,
a képzelet származéka
a bódító illat is, mely
prüszköltet, jelzőket köhögtet
s ki tudja még hány túlzófokot présel
egy csodára szomjazó versbe,
mentve a menthetőt,
mielőtt utoléri az idő ítélete.